Ha a nyelvtudásunk vagy egy adott nyelvvizsga szintjének meghatározásáról vagy egy nyelvtanuláshoz használt tankönyv szintbesorolásáról van szó, bizonyára sokak számára ismert a Közös Európai Referenciakeret (KER) által meghatározott hat nyelvi szint (A1, A2, B1, B2, C1 és C2). Ezek a szintek mind a nyelvtanulóknak, mind a nyelvtanároknak segítséget és támpontot nyújtanak abban, hogy pontosan meghatározzák a nyelvtudás szintjét és a tanulási célokat. Ebben a cikkben áttekintést adunk ezekről a nyelvi szintekről, bemutatjuk a szintek jellemzőit és a nyelvtanulásban betöltött szerepüket, illetve jelentőségüket. A cikk olvasói megtudhatják, hogy mit jelent az A1 nyelvtudás, mit jelent az A2 nyelvtudás, illetve mit jelent a B1 szintű nyelvtudás, valamint a B2 szintű és a C1, illetve a C2 szintű nyelvtudás.
A 2001-ben megjelent Közös Európai Referenciakeret (angolul: Common European Framework of Reference for Languages: Learning, Teaching, Assessment, németül: Gemeinsamer europäischer Referenzrahmen für Sprachen: Lernen, lehren, beurteilen) az Európa Tanács által kidolgozott dokumentum, melynek célja, hogy segítséget nyújtson egyrészt az idegen nyelvi tudásszint meghatározásában, valamint a tantervek, tankönyvek és tananyagok, és a vizsgák összehasonlításában.
A KER egyik legfontosabb eleme, hogy meghatározásra kerültek benne a nyelvi szintek (az úgynevezett referenciaszintek). A nyelvtudás (és a nyelvvizsgák) korábban ismert és általánosságban használt klasszikus felosztása, az alap-, közép- és felsőfok, a KER-ben tovább felosztásra került. A dokumentum a nyelvhasználók három nagy csoportját különbözteti meg, ezek az alapszintű („A”), az önálló („B”) és a mesterfokú („C”) nyelvhasználók. Ez a három csoport további két alcsoportra van bontva, így adódik a hat idegen nyelvi szint, melyek az alábbiak.
Alapszintű nyelvhasználó („A”):
Önálló nyelvhasználó („B”):
Mesterfokú nyelvhasználó („C”):
A következőkben áttekintjük, hogy a KER-ben található leírások szerint mit is jelent az A1, A2, B1, B2, C1 és C2 szintű nyelvtudás (https://nyak.oh.gov.hu/nyat/doc/KER_2002/3%20fejezet_2.pdf).
Megérti és használja a számára ismerős mindennapi kifejezéseket és nagyon alapvető fordulatokat, amelyeknek célja konkrét szükségleteinek kielégítése. Be tud mutatkozni és be tud mutatni másokat, meg tud válaszolni és fel tud tenni olyan kérdéseket, amelyek személyes jellegűek, pl. a lakhelyre, ismerősökre és tulajdontárgyakra vonatkozóan. Képes egyszerű interakcióra, amennyiben a másik személy lassan és világosan beszél és segítőkész.
Megért olyan mondatokat és gyakrabban használt kifejezéseket, amelyek az őt közvetlenül érintő területekhez kapcsolódnak (pl. nagyon alapvető személyes és családdal kapcsolatos információ, vásárlás, helyismeret, állás). Tud kommunikálni olyan egyszerű és begyakorolt feladatok során, amikor egyszerű és közvetlen információcserére van szükség ismerős és begyakorolt dolgokra vonatkozóan. Tud egyszerű nyelvi eszközöket használva beszélni saját hátteréről, szűkebb környezetéről és a közvetlen szükségleteivel kapcsolatos dolgokról.
Megérti a fontosabb információkat olyan világos, standard szövegekben, amelyek ismert témákról szólnak, és gyakori helyzetekhez kapcsolódnak a munka, az iskola, a szabadidő stb. terén. Elboldogul a legtöbb olyan helyzetben, amely a nyelvterületre történő utazás során adódik. Egyszerű, összefüggő szöveget tud alkotni olyan témákban, amelyeket ismer, vagy amelyek az érdeklődési körébe tartoznak. Le tud írni élményeket és eseményeket, álmokat, reményeket és ambíciókat, továbbá röviden meg tudja indokolni és magyarázni a különböző álláspontokat és terveket.
Meg tudja érteni az összetettebb konkrét vagy elvont témájú szövegek fő gondolatmenetét, beleértve a szakterületének megfelelő szakmai beszélgetéseket is. Folyamatos és természetes módon olyan szintű normális interakciót tud folytatni anyanyelvű beszélővel, hogy az egyik félnek sem megterhelő. Világos, részletes szöveget tud alkotni különböző témák széles körében, és ki tudja fejteni a véleményét egy aktuális témáról úgy, hogy részletezni tudja a különböző lehetőségekből adódó előnyöket és hátrányokat.
Meg tud érteni igényesebb és hosszabb szövegeket a különböző típusú szövegek széles körében, és a rejtett jelentéstartalmakat is érzékeli. Folyamatosan és természetes módon tudja kifejezni magát, anélkül, hogy túl sokszor kényszerülne arra, hogy keresse a kifejezéseket. A nyelvet rugalmasan és hatékonyan tudja használni társasági, tanulmányi és szakmai célokra. Világos, jól szerkesztett, részletes szöveget tud alkotni összetettebb témákban is, és eközben megbízhatóan alkalmazza a szövegszerkesztési mintákat, kötőszavakat és szövegösszekötő elemeket
Szinte minden hallott vagy olvasott szöveget könnyedén megért. A különböző beszélt vagy írott forrásokból származó információkat össze tudja foglalni, összefüggően tudja felidézni az érveket és a beszámolókat. Természetes módon, nagyon folyékonyan és pontosan tudja kifejezni magát, a jelentések kisebb árnyalatai között is különbséget tud tenni, még a bonyolultabb helyzetekben is.
Ha az előzőekben bemutatott szintleírásokat alaposan megnézzük, megállapítható, hogy A1 szinttől C2-ig haladva mind a tartalmak, mind a nyelvi eszközök komplexitása nő. Alapszinten a mindennapokhoz kapcsolódó témák kerülnek középpontba, míg az önálló és mesterfokú nyelvhasználat az egyre absztraktabb témákkal való foglalkozást kívánja meg. Ebből következően A1 és A2 szinten az egyszerű, mindennapi szituációkhoz kapcsolódó (pl. bemutatkozás, család, szabadidő), gyakori kifejezések és egyszerű mondatok megértése és használata áll a középpontban, melynek során a nyelvhasználó képes egyszerű információcserére írásban és szóban egyaránt.
A B1 és B2 szinten a témák és a szövegek komplexitása egyre nő, a hétköznapi szövegekről a középszinten a hangsúly az elvontabb szövegekre helyeződik. A B1 szinten elvárt leíráson túl a nyelvet B2 szinten használó képes a véleményét célnyelven kifejteni, érvelni, valamint anyanyelvi beszélőkkel folyamatos és spontán interakciót folytatni. C1 szinten a nyelvhasználó képes hosszabb és bonyolultabb szövegek megértésére és alkotására, valamint a folyamatos, természetes és hatékony kommunikációra. A mesterszintű nyelvhasználó könnyen megért minden írott és hallott információt, képes összetett információk összefoglalására és az érvelésre, ezen túl a nyelv árnyalt, pontos és kifinomult használatára bármilyen helyzetben.
A nyelvi szintek megismerése lehetővé teszi, hogy a nyelvtanulók meg tudják határozni a meglévő nyelvtudásuk szintjét, valamint, hogy meg tudják fogalmazni a nyelvtanulás során elérni kívánt céljaikat. Felmerül azonban a kérdés, hogy a szintek megismerésén és megértésen túl hogyan lehetséges a nyelvtudásunk felmérése.
Forrás: https://nyak.oh.gov.hu/nyat/doc/KER_2002/3%20fejezet_2.pdf
